Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Musztáng

 musztáng egy kistestű, erős testfelépítésű lófajta, amelyet az Észak-Amerikába behozott spanyol lovak elvadult utódjának tekinthetünk. Az óriási területeken önállóan szaporodó egyedekről nem lehet konkrét fajtaleírást adni. Vannak állományok, amelyekre erősebben hatottak az angol telivér, a quarter lovak, de kevés vérvonal alakult ki a változékonyság következtében. A középkori Spanyolországban a legnagyobb nyájak birtokosai Mesta (Honrado Concejo de la Mesta de Pastores ) név alatt egyesületbe tömörültek. Az 1273-ban létrejött intézmény, a több milliós vándorló merinó juhállomány (Merinos transhumantes) legelőváltós ( télen a déli, nyáron az északi tartományokban legeltek) tartására a spanyol királyoktól a legeltetés helyére és utak kijelölésére1858-ig privilégiumot élvezett. Így a Mesta tagjainak juhai a vándorélet következményeként hatalmas területeket bejártak. A Mesta szervezet spanyol elnevezése a latin "animalia mixta" (kevert állatok) kifejezésből ered. A musztáng név a spanyol mesteño szóból ered, melynek jelentése vad, elkóborolt, gazdátlan, csavargó. A la mesta kifejezés magyarul annyit tesz, mintmindenkihez és senkihez sem tartozik . Más források szerint az angol mustangszó a mexikói-spanyol mestengo szóból ered, mely a spanyol mesteño szóból származtatható, melynek jelentése a Mesta kiterjedt intézményében tartott és elkóborolt jószág. A „Musztáng” név, a lófajta szívóssága, kecsessége és függetlensége miatt a nagy teljesítményű gépek és sportkabalák körében világszerte népszerű lett. Az Amerikában őshonos lovak kihalása után több tízezer évig nem volt ló földrészen. Először a spanyol Cortez 1519-es mexikói partraszállásakor találkozhattak az őslakosok lovakkal. 1541-ben a spanyol Coronado-expedíció is lovakkal érkezett és sokáig úgy gondolták, hogy a musztángok az ő elcsatangolt lovainak leszármazottai. Valószínűleg a legelső musztángok az 1500-as években Mexikóba hozott spanyol lovaktól származtak, amelyeket a telepesek tartottak. Csere és lólopások útján kerültek indián kézre. Ezen lovak közül némelyek elszabadultak és elvadultak és így gyorsan elterjedtté váltak Északnyugat-Amerikában. Az 1800-as évek közepétől a fehér telepesek elkóborolt vagy nagy számban kinn tartott lovai frissítették a génállományt. Sok farmer télen kiterelte az állatokat, majd azután ismét befogta őket vagy más musztángokat, amikor a tavasz beköszöntével ismét szükség volt rájuk. Néhány farmer úgy növelte a helyi ménest, hogy lelőtte a domináns csődört és importált csődörrel helyettesítette azt. Ezek a változtatások különösen a száraz területeken voltak hasznosak, ahol a ménesek a száraz évszakban elkülönültek és beltenyészet alakulhatott ki. 1900-ra már körülbelül egy millió vad musztáng élt Észak-Amerikában. A musztángok jó erőforrásnak bizonyultak, mivel befoghatták és használhatták vagy eladhatták őket (különösen katonai célokra), illetve táplálkozási célokból vágták le a lovakat, később inkább állateledelnek. Kártevőknek tekintették őket, mivel elették a marhák elől a takarmányt. 1900-tól a musztáng populáció drasztikusan lecsökkent. Napjainkban, a vadon élő musztáng populáció nagysága 40.000 és 100.000 közé tehető, melynek körülbelül fele Nevadában él. Párszáz vad musztáng él még Albertában és Brit Columbiában.

Vágtázó musztángok
Származási hely  USA
Vérmérséklet Melegvérű
Szín Minden színben előfordul
Testfelépítés Erős
Jellemzők Heves temperamentumú, erős alkatú ló. Nagyon kitartó, biztos léptű, kiváló vágtázó. Lábai hihetetlenül ellenállóak. Nehéz természetű, gyakran rosszindulatú
Marmagasság 140-150 cm körüli
Eredete XVI-XVII század
Élettere Mérsékelt égöv
Hasznosítása Régen táplálék ként katonai célokra használták, ma már védett fajta

letoltes--1-.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.